Nemrég hazánkba is megérkezett az Uber, amely szeret az ún. közösségi gazdaság zászlóshajójának szerepében tetszelegni. Ennek kapcsán érdemes egy kicsit közelebbről is szemügyre venni a közösségi gazdaságot. Mi is ez tulajdonképpen?

A BrandTrend blogon olvasható definíció szerint “közösségi gazdaság olyan üzleti modellt takar, amely a források, eszközök megosztására épül, lehetővé téve a felhasználóknak, ügyfeleknek, hogy akkor használjanak valamit, amikor épp szükségük van rá”. 

Miért hangos most minden a közösségi gazdaságtól?

Tim Harford könyvében Az oknyomozó közgazdászban (HVG Kiadó, 2014) olvashatunk egy érdekes történetet a Capitol Hill Bébicsősz Szövetkezetről (lásd im. 41-44. o.), ahol szülők olyan kölcsönös együttműködésén alapuló rendszeréről volt szó a 70-es évekből, amelyben egy pénzhelyettesítő utalvány alkalmazásával próbálták meg szabályozni a gyermekfelügyeletet. Ha valaki vigyázott más gyerekére utalványt kapott cserébe és amikor neki volt szüksége gyermekfelügyeletre, ezzel az utalvánnyal tudott fizetni. A rendszer azonban nem működött megfelelően, beütött az ún. “bébicsősz-recesszió”.  

Bárcsak lett volna okostelefon már akkor is sóhajthatunk fel, egy ügyes kis applikáció mennyi mindent megoldott volna….. (Ehelyett a szövetkezet vezetőségében ülő jogászok próbálkoztak a szabályozás átalakításával.)

A közösségi gazdaság felfutását elsősorban az online eszközök térhódításának, a tranzakciós költségek csökkentésének szokás tulajdonítani, ráadásul a kapu szélesre tárult, a résztvevők körének szélesedése a rendszer hatékonyságának és működőképességének záloga. Kell egy csapat kritikus tömeg. (A fenti “szövetkezethez” kb. 200 család tartozott, egy applikáció a sokszorosára bővíthette volna ezt a kört... ) A részletesebb elemzések három nagy csoportba osztják a közösségi gazdaság mögött meghúzódó tényezőket: 1) társadalmi-, 2) gazdasági-, és 3) technológiai ösztönzők. Ezek együttes jelenléte teszi lehetővé a közösségi gazdaság napjainkban tapasztalt virágzását.

A közösségi gazdaság egyre erősebben jelen van Magyarországon is, gondoljunk csak az Oszkárra, a Wundercarra, a Piqniqre vagy a Miutcánkra.

Hol jönnek a jogászok a képbe?

Akárhonnan is nézzük, az az egy biztos, hogy a közösségi gazdasággal kapcsolatban rengeteg jogi kérdés is felmerül. J.B. Ruhl a Law2050 blogon megjelent posztjában több oldalról is szemügyre veszi a közösségi gazdaság által felvetett jogi kérdéseket és azokat a kihívásokat, amikkel a szabályozóknak meg kell küzdeniük.

Mostanában leggyakrabban az Uberrel kapcsolatban olvashattunk komoly jogi csatározásokról: az Ubernek vagy a sofőröknek kell-e engedélyt szereznie, úgy mint a taxisoknak? A személyszállítás szigorú szabályait kell-e alkalmazni az Uber-típusú szolgáltatások esetében is (pl. a taxisrendelet előírásait)?

Az Airbnbnek vagy a „háziuraknak” kell adót fizetniük? A szomszédok tehetnek-e bármit, ha nem örülnek az állandóan cserélődő és alkalmanként hangoskodó fizető vendégeknek? Ki kivel áll szerződéses viszonyban, közvetlenül a sofőrrel vagy egy TaskRabbit jellegű szolgáltatás esetén, a szakival szerződünk? Minősülhet-e egy Uber-sofőr az Uber munkavállalójának? Az Airbnb rendszerén keresztül hirdetett szállásoknak is meg kell felelniük a szálláshelyekre vonatkozó előírásoknak? Ki a felelős, ha egy Airbnb „bérlő” romokat hagy csak maga után vagy egy Uber sofőr megtámad, illetve bántalmaz egy utast vagy balesetet okoz? Embercsempész-e a telekocsi sofőrje, ha a hozzá betársult utasok illegálisan próbálnak átjutni a kocsijában egy másik országba? Mi történik, ha a közösségi “ételmegosztón” rendelt ebédünk romlott volt és ettől megbetegszünk? Milyen hatóságnak van felügyeleti joga a közösségi személyszállítást végző szolgáltató vagy a privát lakását alkalmilag kiadó magánszemély szolgáltatása esetében? Létezik-e ebben a körben fogyasztóvédelem?

Hogyan érintik a kihívások a három leginkább érintett csoportot? 

Ahogy azt Ruhl is megállapítja, a fogyasztók élvezik a közösségi gazdaság nyújtotta előnyöket (olcsóbb, rugalmasabb szolgáltatás, közösségi élmény), ugyanakkor a biztonságról és a megszokott fogyasztói jogaikról nem szívesen mondanak le. A jogvédelem iránti igény tipikusan nem a szolgáltatás igénybevételekor, hanem csak később merül fel, amikor esetleg becsapva érezzük magunkat vagy a szolgáltatás igénybevétele kapcsán valamilyen sérelem ért bennünket.

Másik oldalról, a "hagyományos" szolgáltatások nyújtói (pl. taxisok, hotelek) szabályok tömegének betartásával küzdenek és panaszkodnak a magas költségek és adók miatt. Érthető módon kiütést kapnak már attól is, ha emlegetni hallják a közösségi gazdaságot. Méltán érezhetik úgy, hogy őket gúzsba kötik a szigorú szabályok, a másik irányba lejt a pálya és így lehetetlen korrekt módon versenyezni, ők pedig csak veszíthetnek.

A harmadik nagy szereplő a játékban, az állam pedig harapófogóba kerül: egyrészt azt tapasztalja, hogy csökkenek a különféle díjakból és adókból származó bevételei, másrészt a szabályozás sem mindig könnyű, hiszen éppen a technológiai újításoknak köszönhetően, a közösségi gazdaságban a szolgáltatók kevésbé kötődnek adott joghatósághoz, könnyedén szolgáltatnak az országhatáron túlról.

Az szinte biztos, hogy a közösségi gazdaság nem fog eltűnni és a megoldandó kérdések egyre csak szaporodnak. Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős korábbi alelnöke, azon a véleményen volt, hogy nincs értelme homokba dugni a fejünket és a sztrájk sem jelent megoldást. Szerinte „a közösségi gazdaságban tevékenykedőknek, mint sofőröknek, szállásadóknak, használati tárgyaikat megosztóknak és kisiparosoknak – tehát mindenkinek adót kell fizetnie és a játékszabályoknak megfelelően kell játszania. Annak biztosítása pedig, hogy ez meg is történjen, már a nemzeti és helyi hatóságok feladata.”

A szabályozás többféle megközelítéssel is történhet. A jogalkotó megpróbálhatja a hatályos szabályok alá bevonni a közösségi gazdaság szereplőit, speciális szabályokat alkothat rájuk vagy kísérletezhet különböző hibrid megoldásokkal.

A közösségi gazdaság tehát azon területek közé tartozik, ahol számos jogi kérdés vár tisztázásra. Joghallgatóknak kiváló szakdolgozat téma, az ügyvédeknek pedig lehet, hogy szép számmal hoznak majd új és izgalmas munkát a közösségi gazdasághoz kapcsolódó szabályozási hiányosságok, joghézagok.

(Képek forrása: stock photo, photodune.net)