Az ügyvédek világában (is) farkastörvények uralkodnak, mindenki keresi a Szent Grált, azt a valamit, ami kiemeli őt az ügyvédek tömegéből és aminek segítségével még több ügyfelet tud szerezni. Azonban nem mindegy, hogy valaki ennek a plusznak a segítségével esőcsináló lesz, vagy csak jól bőrig ázik.

Az ügyfelek egyre többet várnak el jogászaiktól, már nem elégszenek meg pusztán annyival, hogy az ügyvéd átnézi a szerződéseket. Egyre inkább olyan jogászokra van szükségük, akik kellő hozzáértéssel, interdiszciplináris tudással, stratégiai gondolkodással rendelkeznek.

Az ügyvédek közül persze nagyon sokan azt mondják erre, hogy őket ez nem érinti: a legjobb jogi egyetemen végeztek és menő ügyvédként jól fizető állással rendelkeznek, innentől pedig egyenes út vezet egy hatalmas tévedésig, miszerint a jogászi szakmában ugyanúgy mennek tovább a dolgok, mint az elmúlt évtizedekben.

Megváltozott játékszabályok

A jogászokat és a jogi szolgáltatások piacát is mélyen érintik azok a változások, amelyek a szemünk előtt zajlanak. A technológiai fejlődés átalakítja a munkánkat, a gondolkodásunkat és azon jogi problémák körét, amelyek körülvesznek bennünket. Ezzel párhuzamosan az ügyfelek igényei is rohamosan változnak és az ügyvédeknek - bármennyire szeretnék is ezt elodázni - nem lesz más választásuk, mint lépést tartani. Az ügyfeleknek ma már nem olyan ügyvédekre van szükségük, akik a jogi elefántcsonttornyukban ülve elmélkednek a különféle jogi kérdéseken, hanem olyanokra, akik az ügyfelek egyre komplexebb kérdéseire is tudják a választ és lehetőleg azonnal. Ezek a kérdések pedig nagyon sok esetben már nem pusztán jogi kérdések.

Az ügyfeleknek egyre több globális, technológiai, szabályozási, gazdasági, stb. kérdése, igénye van, aminek csak úgy lehet, megfelelni, ha más szakterületekkel együtt dolgozunk, törekszünk a komplex megoldásokra.

Heidi K. Gardnernek a Harvard Business Reviewban nemrég megjelent kutatási eredményei is azt támasztják alá, hogy mindenképpen „megéri” más szakterületekkel is együttműködni és az ügyfeleknek komplex szolgáltatást nyújtani. A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy minél több elemet (tudományágat) bevonunk az ügyfelek megbízásainak ellátásába, annál kifizetődőbb lesz az a munka (vagyis annál nagyobb átlagos éves bevételre számíthatunk az adott ügyféltől). Ez a szemlélet pedig rávilágíthat arra, miért is terjedhetnek az ún ABS-ek, azaz alternatív üzleti struktúrák például Angliában. Ezek ugyanis azt az igényt is képesek lehetnek kielégíteni, mivel a jogi szolgáltatások mellett megjelenhetnek a kapcsolódó területek is egy “cégen” belül.

Az együttműködés önmagában nem elég, az is elengedhetetlen, hogy a saját jogi szakterületünkön kellő mélységű szaktudással és gyakorlattal rendelkezzünk. Egyszerűbben fogalmazva, specializálódnunk kell. Generalista megközelítéssel egyre nehezebb lesz célt érni.

A komplexebbé váló jogi feladatok ugyanis az elvárt reakció időn belül már egyáltalán nem vagy csak felületesen oldhatók meg, ha generalistaként közelítünk hozzájuk, ennél több kell, az adott jogi szakterület és a kapcsolódó egyéb területek (gazdasági, informatikai stb.) mélyreható ismerete szükséges.

Komparatív előnyök

Itt jön be a képbe a komparatív előnyök elmélete, amit az 1800-as évek elején írt le David Ricardo a nemzetközi kereskedelem tanulmányozása kapcsán. Az elmélet azonban nem csupán a nemzetközi kereskedelem kapcsán szolgál fontos tanulságokkal. Mérő László több könyvében (A pénz evolúciója és A csodák logikája) is érdekes példát hoz erre a kiválóan gépelő ügyvéd esetének a bemutatásával. A példa lényege, hogy az ügyvéd hiába a legjobb a világon gépírásban, és csupán elég jó ügyvéd, mégis jobban jöhet ki akkor, ha a jogi munkára koncentrál és a gépírást másra hagyja, hiszen még megfelelően jó gépírót az ő ügyvédi fizetésének a töredékéért is találhat, így az ő komparatív előnye az ügyvédkedésben lesz. (Részletesen lásd Mérő László: A csodák logikája, Tercium, 248-251. o.)

Ez az egyszerű példa is jól rávilágít arra, hogy választani kell, nem foglalkozhatunk mindennel egyszerre, mert az más területek rovására megy. Az átalakuló jogi piacon is tudni kell választanunk: meg kell találnunk azokat a területeket, ahol komparatív előnyünk van, és nem csak más ügyvédekkel szemben, hanem rokon szakmákkal, sőt szoftverekkel, applikációkkal szemben is. A ma már elengedhetetlen szövegszerkesztők, email, elektronikus naptár, valamint a jogtár használatától eltekintve ugyanis az ügyvédek sokszor még mindig erősen ódzkodnak a technológia használatától a munkájuk során. Ugyanakkor a különféle dokumentum-automatizálási és hitelesítési technológiák, az elektronikus keresőprogramok fejlődésével és terjedésével világosan látszik, hogy a technológia jelentős szerepet játszik a jog jövőjében. Sokan még szkeptikusak, hogy a számítógépek át tudják venni az ő munkájukat. De ne legyenek illúzióink, ha még átvenni nem is, de részben helyettesíteni egyre inkább tudnak.

A Watson-féle szuperszámítógépek korában a specializáció és a megfelelő szakterületek megtalálása lehet a kitörési pont.

(Kép forrása: stock photo, www.photodune.net)